Nemtudom, egyszerűen nem birom korlátozni az érzelmeimet, reggel felkeltem, már akkor nem birtam kiverni a fejemből, inkább visszafeküdtem még.. felkeltem nem volt étvágyam.. egész nap rá gondoltam, hogy mi volt, mi lehetett volna, és legfőképpen arra, hogy hol csesztem el. Felfogtam hogy ez az egész már esélytelen, de egyszerűen nem tudom elfelejteni. életemben soha ennyire még senkit se szerettem. Ezzel nemtudok mit kezdeni. Amikor még hárman " voltunk " is iszonyat szivszaggató érzés volt, hogy hozzá ment, de tudtam hogy utána újra látom, hozzámbújik megcsókol. Ez valahogy megnyugtatott. De most, hogy végleg mellette döntött, valahogy roszabb lett, ha velem van délután elvagyunk, iem jól imádom.. rajongok érte, kevés emberrel érzem magam jól ennyire mint vele, de amikor eljön az ideje és mennie kell elviszem hozzá, kirakom a házuk közelébe és nézem ahogy az egyetlen ember akit szeretek, besétál a barátjához, és ez valahogy egy fojtó reménytelen érzést eredményez, amivel nemtudok mit kezdeni. Éppen kamon át nézem, mint oly sokszor, oly sok este, és ha csak rápillantok is hevesebben ver a szivem, összeszúkül a gyomrom, és rájövök, hogy még mindig szeretem, bármit megtennék érte és ez az érzés nem fog egyhamar elmúlni. Bár tehetném, hogy varázsütésre eltűnjön, és csak barátként tudjak ránézni. Nagyon sokszor, igen nagy önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne tegyek olyat, amit később esetleg megbánnék, vagyis, hogy esetleg megromlana tőle a kapcsolatunk. De ez az én formám, nemtudom miért hittem valaha is, hogy esélyem van egy ilyen csodás nőnél..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.