talán egy pillanatra magammal is sikerült elhitetetnem, hogy kezdem kiverni a fejemből.. aztán megjött a sziget akreditáció.. lassan, de rájöttem, hogy az egyenlő azzal, hogy majdnem egy hónapig nem látom.. mintha átmentek volna rajtam egy 400tonnás úthengerrel.. ötször.. jólvan.. este iszogatunk.. persze hogy nekik is fel kell emlegetniük.. nyel, terel, szép az élet. Este képeket kellett bevinnem a városba, szokásos módon mentem haza ha a fő tér környékén vagyok, fősuli..kárpáti.. hiba volt. Sarkon meglát M. jeges ököl gyomron csap, megszorongat. feladom, nem erőltetem magamba, inkább nekikezdek ennek az üveg szimpatikus bornak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.